-Amalie-néztem a lány szemébe-Byrne-tettem hozzá. A kitsune végigmért, aztán a szemembe nézett, és mintha egy halvány mosoly futott volna végig egy röpke pillanatig az arcán.
-Ismertem a szüleidet-mondta végül.-Hogyan kerültél ide. Tudtommal Delilah és te Webe...-kezdte, de mielőtt még végigmondta volna, félbeszakítottam.
-Delilah meghalt-néztem mélyen a szemébe.-Engem pedig elátkoztak.
-Ohh...mikor érkeztél?
-Három után találtuk meg Aprillel az erdő szélén-mondta Roxanne.
-És miért nem hoztátok hozzám?-vonta fel a szemöldökét a feketehajú.
-Elláttuk, aztán velünk maradt. Csak szenvedne a menedékben.
-De akkor is szólhattatok volna, hogy beosszuk! Ez így nincs rendjén.
-Mostmár úgy is mindegy. Tudod nem kell rágódni a múlton-mondta a faelienne kissé gúnyosan.
-Mindegy. Keró beosztja és kész.
Mivel rájöttem, hogy ma már valószínűleg nem alszok, a kitsune után mentem. Ő elsétált velem egy nagy, díszes ajtóig, aztán otthagyott. Kedves teremtés. Mindenféle jelzés nélkül beléptem. Az unikornis, akivel már egyszer találkoztam, egy adag papír fölé görnyedt, és az érkezésemre összerezzent.
-Nathalee?-nézett rám.
-Nem épp. Amalie vagyok-billentettem el a fejem.-A 9 farkú rókalány küldött, hogy ossz be-vontam meg a vállam.
-Miiko? De hát te nem is Eelből vagy.
-Weberből jöttem. És itt ragadtam.
-Ülj le-törte meg végül a csendet, ami az utolsó mondatom után állt be. Kinyitott belőle egy fiókot, és kihalászott belőle egy pergament. Kérdéseket tett fel. Volt pár dolog amiről már hallottam, de mindig csak úgy ítéltem meg, hogy ,,ez is Eldarya". Lehet jobban kellett volna rájuk figyelnem. Mindegy, végül csak túlestünk rajta. Unottan kopogtattam a körmeimmel az asztalon, amígy vártam, hogy ez a Keró kalkuláljon.
-Az abszint gárdába kerültél-mosolyodott el.
-Ez valami alkoholisták gyülekezője?-fintorogtam, mert az abszintról rögtön az alkohol jutott eszembe.
-Nem. Az alkimista gárda.
-Remek!-tapsikoltam. Igazából a legkevésbé sem érdekelt a dolog, inkább aludni szerettem volna, bár annak már lőttek.-Akkor most mehetek?
-Még van egy másik teszt. Az alapján kapni fogysz egy familiárist.
-Nem áll szándékomban vigyázni rá. Nem illek abba a szerepbe.
-De ez egy fontos dolog.
-De tényleg nem szeretnék. Olyannak adj, aki tudna róla gondoskodni. Én az állatokat megenni szeretem, nem nevelni-ráztam meg a fejem, majd mielőtt még válaszolhatott volna, elsiettem. Magamban átgondoltam az útvonalat, és visszasétáltam a befogadóm szobájába. Az üresen állt. Gondolom megejtették a találkát Nevrával. Levetettem a cipőm, és leültem törökülésbe a padlóra. Azt hiszem a sors keze van abban, hogy odakerültem, ahova. Roxanne 10 perccel utánam érkezett. Felkapcsolta a villanyt, hogy ne legyünk félhomályban.
-Na! Hova kerültél?-kérdezte mosolyogva.
-Az abszintba-rajzoltam köröket a padlóra az ujjammal.
-Ezarel lesz a gárdavezéred, és Nathalee a tiszt. De nem fogtok egész nap kísérletezgetni, ne aggódj-nevetett, mikor meglátta az arcom. Hát, mit ne mondjak, az elflány szobája nyomot hagyott bennem.-De holnap azért szólj nekik. Valószínűleg a laborban lesz legalább az egyikük.
-Rendben-mosolyogtam rá, hogy ne tűnjek túl komornak.
-Megágyazok neked, és alhatunk-nyitotta ki a szekrényét, majd kivett belőle egy sötétkék ágyneműt. Pár mozdulatába telt, és máris volt nyugvóhelyem a fal mellett lévő kanapén. Ledőltem, de természetesen nem tudtam aludni. Nyitott szemmel bámultam a plafont. Azon kattogtam, hogy vajon a rókalány mennyit tud rólam, és, hogy mi az oka annak, hogy pont az alkimisták közé kerültem. Azt hiszem ezekre a kérdésekre nem kapok választ.
Mivel egy szemhunyásnyit sem aludtam, már hajnalban talpon voltam. Ahogy láttam a Napot felkelbukkani, kibújtam a takaró alól, és a lehető legcsendesebben kilópództam a szobából. Ez mind szép és jó, csak az a helyzet, hogy innen nem nagyon tudtam hova menni. Elindultam abba az irányba, amerre tegnap mentünk Miikoval. Egy hatalmas teremben találtam magam, ahonnan rengeteg ajtó nyílt. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése