11.Bálcsevej

Körbetekintettem, de mivel még túl korán volt, senkivel sem találkoztam. Minden mindegy alapon, benyitottam egy ajtón. Egy hatalmas teremben találtam magam, ahol sok asztal húzódott. Senki sem volt bent, így sarkon fordultam. Őszintén, nem is tudtam kit keresek hajnalok hajnalán. Megpróbáltam memorizálni az útvonalat. Lenyomtam a kilincset, és újra kiléptem az aulaszerű helyiségbe. A lépteim vízhangot vertek, ahogy egy másik ajtóhoz igyekeztem. A kezem megpihent a kilincsen, és reméltem, hogy most jó bejárat előtt állok. És bingó! Odabenn félhomály honolt. A polcokon sorakoztak az üvegcsék, fiolák és kémcsövek. A helyiségbe lépve felfigyeltem egy olyan apróságra, ami idáig elkerülte a figyelmem. Mégpedig az, hogy nem egyedül vagyok a helyiségben. A békésen szuszogó elf az asztalra borulva aludta az igazak álmát. Magamban elfojtottam a kuncogást, és a lehető meg csendesebben léptem közelebb. Kék haja alól kilógott pár papír. Az egyiken hatalmas betűkkel az állt, hogy:JELENTÉS. A kíváncsiságom győzött, így óvatosan kihúztam a lapot. A 'gárdavezérem' kacskaringós írása kanyargott a sorokon. Kihúztam egy széket és lehuppantam mellé, majd billegve olvasni kezdtem. Mindenféle információk voltak rajta, helyek, számomra ismeretlen nevek, időpontok. Leraktam a lapot, és folytattam a billegést. Kár, hogy nem úgy sikerült a gyakorlat, mint terveztem, így pár másodperc múlva hatalmas csörömpöléssel zuhantam a padlóra, felkeltve ezzel a mellettem bóbiskoló elfet. Meg úgy egész Eel-t. Csak hozom a formám.
-NEM!-ordította Ezarel, a szívbajt hozva rám. Nem tudom mit álmodhatott...talán jobb is.-Te meg mit keresel itt?-ébredt fel teljesen.
-Nem bírtam aludni-vontam meg a vállam.
-És ezért belopóztál, hogy nézhess miközben alszom. Mi vagy te, valami pszichopata?!-húzott fel a földről.
-Most jöttem, és nem néztelek-ellenkeztem.-Csak gondoltam szólok, hogy mától én is boldogítalak-villantottam rá egy széles mosolyt.
-Abszintos lettél?-kérdezte kissé meghökkenve, mire bólintottam.-Az uruborosz, aztán ez. Összezavarsz.
-Ez még semmi-legyintettem.-És van valami amiben segíthetek?-kérdeztem, leginkább udvariasságból.
-Erről jobb lenne Kerót kérdezned-szólt hanyagul.-Gondolom akad tennivaló a bállal kapcsolatban.
-Bál?
-Bál. Ünnepély. Szoktak táncolni rajta, meg inni...Nevra vedelni, de az mellékes.
-Tudom mit jelent az, hogy bál. Csak azt nem, hogy milyen-tördeltem az ujjaimat. Csak ne legyen kötelező a részvétel.
-Ja, hogy úgy. Holnapután lesz a Megalakulás ünnepe, amire bálat szoktunk szervezni,-hadarta fontoskodva.-és ilyenkor relytélyes módon mindig történik valami, ami miatt Nathalee nem tud résztvenni rajta, így magam kell megoldanom a dolgokat.
-Hogy érted azt, hogy megoldod a dolgokat?-vontam fel fél szemöldököm. Bár semmi xinért nem vallottam volna be, de elkezdett érdekelni, hogy milyen is egy eldaryai bál.
-A gárdavezérek szokásosan a tiszteket viszik a bálba, és velük táncolják el a nyitótáncot. Így nekem kéne vinnem Nathet. Csakhogy ő nem tud táncolni, így mindig tesz valamit az ellen, hogy el kelljen jönnie. No, nem mintha olyan nehéz lenne párt találni!-nevetett fel, értékeltetve, hogy ,,tapadnak rá a nők", bár ebben én kételkedtem. Az egyetlen dolog, ami ebben a férfiben érdekes volt számomra, a fiatalsága.-De már évek óta csak az abszint gárda szegi meg a hagyományokat-húzta el a száját.
-Szóval, ha jól értelmezem-kezdtem.-Ez az egész megalapulás vagy minek az ünnepe, arról szól, hogy nagyon fura, hagyományokat követve csináltok mindent, táncoltok, és leisszátok magatokat a sárgaföldig.
-Az utóbbi rám nem jellemző-rázta a fejét. Álszent.
-Hazudj két nagyobbat-nevettem fölényesen, jelezve, hogy engem nem tud átverni. Forgatta a szemeit.
-Ha mást nem akarsz, már mehetsz is-terelt ki.
-Így lesz. További szép...-akadtam meg.-álmokat-integettem az ujjbegyeimmel, majd kivonultam a teremből.
Egész kíváncsi lettem ezzel az egész bál üggyel kapcsolatban.