Ezek az információk még Nevrának is újak voltak. Sosem tudta, hogy milyen viszonyban vagyok Naellel, és hogy Rosierrel még mindig tartom a kapcsolatot.
-Szövetség?-kérdezte végül April, aki nagynehezen felöltözött, így elindulhattunk.
-Kötöttünk egy szövetséget, miszerint bármelyikünk eltűnik, nem keressük.-szóval véglegesen itt ragadtam.-suttogtam.-Ha már itt tartunk...-kaptam észbe.-Én meg mégis hol a pokolban fogok aludni?-informálódtam.
-Rox-kezdte el April és Nathalee egyszerre, amolyan ,,a te ötleted volt" stílusban.
-Nálam!-jelentette ki a faelienne.-Bár az nem a pokol, de remélhetőleg megfelelnek majd a feltételek!-kacsintott.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
Az út további részében a fiúk diskuráltak valamin, de April valamilyen ismeretlen nyelven rájuk szólt, úgyhogy elhallgattak. Gondolom én, olyanról volt szó, amiről nekem nem szabadna hallanom, bár nem is figyeltem. Visszaértünk a falhoz, aminél Roxannékkel is voltam. Először Nevra, aztán Valkyon másztak be, és a többiek is sorban. Csak Ezarel maradt mögöttem. Már épp fel akart segíteni, de én elrugaszkodtam a talajtól, és felkapaszkodtam a falra. Mivel én voltam fent, lenyújtottam a kezem az elfnek, és felhúztam a falra. Egyszerre ugrottunk le.
-Amalie!-szólított meg a fiú, és kicsit idegenkedett még a nevemtől.
-Igen?-fordultam hátra.
-Beszélhetünk?-kérdezte, és a hangjában volt valami fura. Talán félelem. Lelassítottam, így direkt lemaradtunk.
-Te...-kezdte-igazából nem teljesen vagy karakura, ugye?-bökte ki végül, megálltam.
-Miből veszed?-ködösítettem.
-Az uruborosz-súgta. Szétnéztem. A többiek nem figyeltek.
-Erről nem szeretnék beszélni. Valamikor máskor. De most még nem!-bólintottam. Rámsandított, mire én egy bíztató mosolyt villantottam, és sietősebbre vettem a lépteimet.
-Miiko meg fog ölni-idegeskedett April.
-Engem vagy téged?-kérdeztem szórakozottan.
-Mindenkit.
Lefordultunk ugyanarra a folyosóra, mint amikor Nathalee szobáját kerestük. Mindenki elvonult a saját szobájába, én meg mentem Roxanne után.
A szoba élénk piros volt, és a falon narancssárga fények táncoltak, ahogy besütöttek az ablakon.
-Adok egy törölközőt. Elmegyünk tusolni!-jelentette ki, majd egy fehér anyagot nyomott a kezembe. Felkaptam egy váltásruhát, és követtem a faeliennet. Néhány folyosónyira voltak a tusolók. Mikor a fehérhajú kinyitotta az ajtót, elképesztő mennyiségű pára áramlott ki.
-Bah! Mire megszárad a hajam-fintorgott Rox. A haja a fenekéig ért.
-Ne is mondd!-nyavajogtam én is, a derékig érő loboncommal.
Rox bement egy fülkébe, de mivel annak folyton kinyílt az ajtaja, én ott járőröztem. Nekidöntöttem a fejem a kabin ajtajának, és úgy várakoztam. Szándékosan hátat fordítottam a teremnek. Egy nagyon érdekes érzés kerített hatalmába. Az otthonérzet. Pedig a honvágy szabályosan leláncolt. Mások bizonyára akadékoskodnának, és bemesélnék maguknak, hogy ez az egész csak egy álom. De én nem. Én realista vagyok. Vagy csak fáradt-mosolyodtam el. A faelienne kinyitotta az ajtót, és tiszta ruhákban, csöpögő hajjal vigyorgott rám.
-Milyen jó kedved van.
-Fáradt vagyok-vontam meg a vállam mosolyogva, majd beléptem a kabinba. Mehettem volna egy olyanba, aminek jó a kilincse, de tartottam attól, hogy akkor Roxanne nem vár meg. Épphogy megeresztettem a vizet, párbeszéd zaja ütötte meg a fülem.
-Miiko hívat!-szólt egy hang.
-Nem érek rá!-vágta rá Roxanne.
-De nagyo...
-Nem érek rá!-ismételte higgadtan.
-Azért...
-Majd elmegyek, Keró, ha lesz időm. De most nincs-sóhajtott.
Levettem a törölközőt, és megpróbáltam minél több vizet felitatni vele, majd felrángattam magamra egy nyári ruhát. Hallottam az ajtó csukódását, így nyugodt szívvel léptem ki.
-Nyugodtan mehetsz-szóltam a lánynak.
-Veled mi lesz?
-Alszok...vagy inkább megpróbálok.-válaszoltam, aztán kiléptünk a folyosóra.
-Roxanne!-szólt egy éles, női hang. Mindketten megfordultunk. Egy fekete hajú nő állt előttünk. A 9 farkú róka-konstatáltam.-Hívattalak!
-Tudom.
-Akkor meg?
-Tusoltam-vonta meg a vállát hanyagul.
-Te meg ki vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése