-Nem akarok beleszólni, de ti honnan ismeritek egymást?-szólt April.
-Ő a legjobb barátom...-böktem Nevra felé, és közben azon gondolkodtam, hogy befejezzem-e a mondatot, de Nevra felém tekintett, így nem tettem hozzá semmit. Ezekszerint jobbnak látja, ha mások nem tudnak meg többet rólunk.
~Nevra szemszöge~
Tisztán él annak az éjszakának az emléke a fejemben, amikor megismertem.
-Visszaemlékezés-
Tudtam, hogy vele kell összeházasodnom, de előtte sosem találkoztunk. Nevetett, de a szeme szomorú volt. Karon ragadtam, és kirángattam a tömegből. Idegesen kapálódzott, látszott, hogy nem józan.
-Miért hoztál ki?-kérdezte szemrehányón. Nem válaszoltam, csak elindultam a házunk felé. Nem volt messze a romkocsmától. Csak a karját fogtam, de ő jött utánam. Halkan kinyitottam az ajtót, és betuszkoltam magam előtt. Tudtam, hogy anyáék nincsenek otthon, de mégis rettegtem, hogy valaki észrevesz minket.
-Mit akarsz csinálni?-rántotta ki a karját a kezemből. A félhomályban felém fordult. Láttam a szemeit csillogni, és a fogsorát megvillanni, ahogy kaján mosolyra húzza a száját. Ritka alkalom, hogy nem azzal a céllal vonszolok egy lányt a házunk falai közé, hogy ágyba bújtassam, de ez pont egy olyan. Ismételten válasz nélkül hagytam. Az ujjaim vadul tapogatták a falat, keresve a kapcsolót, mire végre ráakadtak. Amalie belépett a fürdőbe.
-Gyere-mondtam végül, látva, hogy tétlenül ácsorog. Megnyitottam a csapot és megmosdattam.
~Amalie szemszöge~
-És te itt, egy női ruhaboltban?-kérdeztem Nevrát.-Csak nem egy hölgy?-tekintettem körbe játékosan.-Azonnal meg akarom ismerni a sógorasszonyt!-jelentettem ki, mintha csak én is a Poehler család tagja lennék.
-Hát...nem-vonta meg a vállát, de közben elöntötte a pír. A tekintete ijedten kereste Roxannét, mire elmosolyodtam.-Majd még beszélek a...hölggyel.-nyomta meg az utolsó szavat, jelezve, hogy a faelienne még számíthat egy találkára. Egyfajta 'ühüm' hangot hallattam, miközben széles vigyorra húztam a számat. A vámpír még motyogott valami köszönést, és kiviharzott. Persze mindketten tudjuk, hogy nem fogja megúszni a piszkálódásomat. Úgy tettem, mintha észre sem vettem volna azt a jelentőségteljes pillantást, amit a mellettem álló kreol lányra vetett, és megindultam a sorok között ruhát válogatni. Igaz nem nagyon találtam olyat, ami az én stílusom, de mégiscsak vettem pár darabot (kizárólag zöldet és feketét).
-Hány óra van?-néztem a lányokra, ahogy kiléptünk a hűvös falak közül, a nyári hőségbe. Elképesztő, hogy más helyeken milyen meleg a nyár.
-Fél hat-nézett a Napra Roxanne.-Nem vagy éhes?-érdeklődött, mire megráztam a fejem.
-Egy hétig is kibírom evés és alvás nélkül.
-És levegő nélkül meddig bírod?-kérdezte szórakozottan Nathalee. Megvontam a vállam. Hazudhattam volna, de nem akartam. Elmondhattam volna az igazat, de nem akartam. Azt gondoltam legjobbnak, ha nem látnak belőlem sokat.
-Van kedvetek fürdeni?-kérdezte Roxanne.
-Hol?-informálódtam.
-A vízesésnél. Hívnám a fiúkat is.
-Fogalmam sincs mit takar az, hogy 'fiúk', de egye fene!-mosolyodtam el. Már akkor, amikor feltette a kérdést, tudtam, hogy igennel válaszolok, de játszottam egy kicsit az agyam. A másik két lány is bólogatott, úgyhogy Roxanne elment megkeresni, az emlegetett fiúkat. Abban a pillanatban, hogy elviharzott, a másik két lány kérdésekkel bombázott, miközben elindultak egy ösvényen, ami gondolom én a vízeséshez vezetett.
-Mi van köztetek?-Nathalee és April egyszerre ragadtak meg.
-Kivel?-ráztam a fejem. Persze tudtam mit fognak mondani, de időt kellett nyernem, hogy átgondolhassam a válaszom.
-Nevrával, kivel?!-legyintett April. Vettem egy mély lélegzetet.
-A szülei neveltek fel. Olyan, mintha a testvérem lenne-magyaráztam, és inkább kihagytam a többit. Talán egyszer azt is elmesélem nekik...talán.-Kiket hoz Rox?-kérdeztem, és elgondolkodtam, hogy milyen fura így becézni a lányt.
-Gondolom én, a gárdavezéreket!-mondta April, mire kérdőn néztem.-Nevrát, Ezarelt, meg a testvérét, Valk...basszus!-csapta homlokon magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése