~Ezarel szemszöge~
Karakura!-ugrott be. De mit keresne itt? Újra az irányába tekintettem. Hajzuhatagát egy könnyed mozdulattal kiemelte a vízből, és kontyba fogta. Pont háttal állt, így megláttam a tarkóján a pentagrammát. Szóval biztosan karakura.
-Elbambultál-bökött meg Valkyon. Megvontam a vállam.
-Te is szoktál-mondtam végül. Feltápászkodtam, és mindketten belesétáltunk a víz sekélyebb részébe.
A hűs áramlat miatt éreztem, ahogy a bordáimon egyfajta áramütés szerű hidegrázás halad végig. Karbatett kézzel ácsorogtam, mikor valaki hozzám szólt.
-Csak nem szégyenlős vagy?-vigyorgott rám Amalie.-Ugye tudod, hogyha nem mozogsz, nem is fogsz felmelegedni?-ingatta a fejét.
-Hideg a víz.
-Mert úgy állsz ott, mint egy fa!-kiáltotta át a folyót. Hallottam, ahogy Nevra, és April egyszerre teszik hozzá a mondathoz, azt a bizonyos 'sz' betűt.-Nem tudsz úszni?
Több se kellett. Elrugaszkodtam, és beljebb mentem, majd amikor elértem a legmélyebb pontot, úszni kezdtem. Elúsztam a lányig, majd megragadtam a derekánál, és lerántottam a víz alá. Eleinte kapálódzott, aztán abbahagyta. Rémülten jöttem a víz felszínére, és kirántottam őt is.
-Megfulladtál?-lökdöstem a lányt. Úgy tűnt, eszméletlen, így csak még jobban bepánikoltam.
-Megfojtottad?-hallottam egy ijedt sikolyt mögülem, majd a következő másodpercben egy hatalmas ütés érte az arcom. Amalie kiugrott a karjaim közül.
-Nekem te csak ne!-nevetett fel harsányan.-Amúgy nagyon megütöttelek?-ráncolta idegesen a homlokát, látva, hogy a kezének a nyomát masszírozom.
-Nem, nem. Erős vagy-bólogattam, de azért megnyugodtam, hogy nem fojtottam meg.-De ezt még visszakapod!-ráztam meg fenyegetően a mutatóujjam.
-Azt próbáld meg!-kacagott fel, majd felém csapott egy adag jéghideg vizet. Erre már mindenki fröcskölni kezdett mindenkit. Fura volt ez az egész. Roxannék mindig szerveznek valamilyen programot, de nem sokszor megyek el. Most viszont rögtön úgy kezdte, hogy itt az ,,új lány", és a kíváncsiságom győzött.
~Amalie szemszöge~
Hullafáradtan kászálódtam ki a partra. Nem is tudom. Annyira más volt ez az egész. Régen Naellel és Rosierrel is úsztunk, de ez most nem olyan. Furcsának tartottam, hogy így ,,befogadtak". Persze ez még mindig jobb, mintha megijedtek volna, vagy neadjdémon megpróbálnak megölni. Mondjuk Ezarelnek (időközben megtudtam a nevét) volt rá lehetősége. Igaz ők nincsenek tisztában vele, hogy én simán végigélném az életem a víz alatt, de inkább maradjunk a ,,majdnem megfulladtam" verziónál. Nekik megnyugtatóbb, és én biztonságban tudhatom a titkom. Persze Nevra tud a humunkuluszi származásomról, és talán April is megsejtett valamit, de az még nem a teljes igazság. Megráztam magam, és kicsavartam a vizet a hajamból.
-Orákulumom, de hideg van!-toporzékolt April egyhelyben.
-Téli gyerekek nem fáznak!-vágta rá Roxanne.
-De igen!-toporgott tovább a lány.
Felrántottam a nyirkos bőrömre a pólót, és visszavettem a nadrágom is.
-Mondjuk, öltözz fel!-néztem a farkasra, aki továbbra is fehérneműben fagyoskodott.
-Azt amúgy tényleg nem ártana!-ráncolta a homlokát Nathalee, mire April mindkettőnknek megmutatta a leghosszabbik ujját. Megcsattogtattam a fogaimat, jelezve, hogy ha sokáig elém tartja, az ő ujját eszem vacsorára.
-Apropó-nézett rám Valkyon.-Most akkor melyikőtök Nath?-kapkodta a fejét köztem és az elflány között, mire mindketten vihogni kezdtünk.
-Melyikünk néz ki Nathnek?-kérdeztem vissza, mire Rox ikre is elmosolyodott, majd megölelte az igazit.
-Az oké, hogy ő Nathalee-bökött Ezarel a lányra.-De te pontosan ki vagy?
-Amalie Byrne-kezdtem, és megpróbáltam e legleegyszerűsítettebb verziót elmondani.-Weberből jöttem, Nevra szülei neveltek fel, már ha 2876 éves kortól lehet valakit nevelni...karakura vagyok, és az összvissz amim maradt, az a volt szeretőm, és a halott nővérem barátja, de ők ottmaradtak Weberben, és a szövetség miatt nem is fognak keresni-tértem el a tárgytól.-A lényeg, hogy lidércek támadták meg a szülőhelyem, és így kerültem ide. Soha többé nem térhetek haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése