-Na!-csapta össze a tenyerét April.-Kezdetnek adok pár ruhát, hogy ne nézz ki olyan...különcnek-szólt, miközben kinyitott egy hatalmas gardróbot. Végignéztem magamon. Hát igaz ami igaz, az öltözékem eléggé eltért az övéktől. A fekete, magasderekú nadrágomba beletűrtem a szürke pólóm, miközben a karomon ott lógott a terepmintás kabátom. Összetéveszthetetlen voltam az eldaryaiakkal. Roxanne és Nathalee otthonosan mozogtak a szobában, de én idegenkedve toporogtam az ajtó mellett. Gondolataimat (bár próbáltam elterelni) beszőtte a honvágy, és máson sem járt az eszem, csak hogy visszatérhessek Weberbe. Noha tudtam, hogy a lidércnek köszönhetően sosem láthatom viszont a szülőhelyem, de a remény szikrája mégis ott volt a szívem legmélyén.
-Tessék!-zökkentett ki a gondolataimból egy hang. April a szemem előtt ringatott néhány ruhadarabot. Zavartan kézbe vettem, és jobban megnéztem őket.-Vedd fel!-mosolygott a lány bíztatóan.
-Nincs az a Démon!-ráztam meg a fejem. A kezemben tartott darabok...khmm, kicsit túl nyitottak voltak. Mármint értem én, hogy nyár van, de könyörgök, nem áll szándékomban köldökig kivágott pólókban járkálni. Az idáig ágyon ücsörgő Roxanne most felállt, és kikapta a kezemből a felsőt.
-Ezt te sem gondoltad komolyan!-kacagott fel. A talpig feketébe öltözött lány kissé sértetten kapkodta a fejét köztem és a fehérhajú között.
-Van jobb ötleted?-vonta fel fél szemöldökét.
-Van valami a táskádban?-nézett rám az aranytekintetű, miközben felvette a padlóról az említett tárgyat. Idegesen megráztam a fejem, és magamban könyörögtem valami pokoli lénynek, hogy ki ne nyissa a táskámat. Az én titkom...a sajátom.
-Ez mi?-kérdezte a lány, kezei között forgatva a kis fém medált, amit még Nael rögzített rá a zipzárra nagy szenvedések árán.
-Az uroborosz-mondtam. Mindhárman értetlenül néztek rám.-Saját farkába harapó sárkány. Örökké valóság. Capisce?-döntöttem el a fejem.
-Azt nem a humunkuluszok viselik?-hunyorított elmélkedve Nathalee.
-Is...-súgtam. Akárhányszor erről volt szó, ösztönszerűen lehalkítottam magam.
-Figyeljetek!-mondta Roxanne.-Jobb ötlet híján...menjünk a piacra!-adott hangot az általa leglogikusabbnak megítélt ötletnek. Bár nem tartottam jó ötletnek, de mivel így is rengeteget tesznek értem, így felvettem a jópofit, és megindultunk a piacra. Hát, ha idáig nem láttam Eldaryának azt a részét, amelyik pezseg, most volt szerencsém. A piac hatalmas. És rengetegen vannak. Kicsit feszélyezve éreztem magam.
-És ti milyen lények vagytok?-dobtam fel egy témát, próbálva elhessegetni az agorafóbiámat.
-Elf vagyok-mondta mosolyogva Nathalee. Hegyes füleiből, amik kilógtak a haja alól ezt már sejtettem.
-Faelienne-mondta röviden Roxanne. Azt nem tette hozzá, hogy melyik oldalról mi, de látszott, hogy kellemetlenül érinti a téma, így nem is kérdeztem többet.
-Én youkai vagyok-szökdécselt mellettem April. A farkasfülei kilógtak sötét haja alól, így erről sem kérdeztem többet. A lányok hirtelen vettek egy lendületet és befordultak egy üzletbe. Én meg utánuk. Elhúztam a számat, ahogy beléptünk. Mindenhol ruhák. Másoknak ez a Mennyország. Nekem a Pokol. Mivel a többiek odaintegettek a pult mögött álló Purrekonak, én is motyogtam valami idétlen köszönésfélét. A macsek nagyon el volt merülve valaminek a méricsgélésével, de az ökögésemre felpillantott.
-Helló, kedves!-szólt oda, rejtett mosollyal.
Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azt az érzést, hogy mindenki engem bámul. Mármint, tényleg, nem vagyok egy olyan érdekes valaki! Egészen odáig, amíg meg nem tudod a titkom. Erre a gondolatra csak még hevesebben vert a szívem, így inkább arra próbáltam koncentrálni, hogy mit kéne vennem.
-Egyáltalán mivel fogok fizetni?-fordultam Aprilhez, aki a ruhák között turkált. Más kérdés, hogy magának, vagy nekem keresett-e ruhát.
-Maanával-mondta, mintha ez természetes lenne.
-De azt ugye tudod, hogy nekem nincs olyanom?-érdeklődtem. April száját egy nem túl szalonképes mondat hagyta el.
-Nincs semmid?-masszírozta az orrnyergét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése