9.Eel

Ezek az információk még Nevrának is újak voltak. Sosem tudta, hogy milyen viszonyban vagyok Naellel, és hogy Rosierrel még mindig tartom a kapcsolatot.
-Szövetség?-kérdezte végül April, aki nagynehezen felöltözött, így elindulhattunk.
-Kötöttünk egy szövetséget, miszerint bármelyikünk eltűnik, nem keressük.-szóval véglegesen itt ragadtam.-suttogtam.-Ha már itt tartunk...-kaptam észbe.-Én meg mégis hol a pokolban fogok aludni?-informálódtam.
-Rox-kezdte el April és Nathalee egyszerre, amolyan ,,a te ötleted volt" stílusban.
-Nálam!-jelentette ki a faelienne.-Bár az nem a pokol, de remélhetőleg megfelelnek majd a feltételek!-kacsintott.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
Az út további részében a fiúk diskuráltak valamin, de April valamilyen ismeretlen nyelven rájuk szólt, úgyhogy elhallgattak. Gondolom én, olyanról volt szó, amiről nekem nem szabadna hallanom, bár nem is figyeltem. Visszaértünk a falhoz, aminél Roxannékkel is voltam. Először Nevra, aztán Valkyon másztak be, és a többiek is sorban. Csak Ezarel maradt mögöttem. Már épp fel akart segíteni, de én elrugaszkodtam a talajtól, és felkapaszkodtam a falra. Mivel én voltam fent, lenyújtottam a kezem az elfnek, és felhúztam a falra. Egyszerre ugrottunk le.
-Amalie!-szólított meg a fiú, és kicsit idegenkedett még a nevemtől.
-Igen?-fordultam hátra.
-Beszélhetünk?-kérdezte, és a hangjában volt valami fura. Talán félelem. Lelassítottam, így direkt lemaradtunk.
-Te...-kezdte-igazából nem teljesen vagy karakura, ugye?-bökte ki végül, megálltam.
-Miből veszed?-ködösítettem.
-Az uruborosz-súgta. Szétnéztem. A többiek nem figyeltek.
-Erről nem szeretnék beszélni. Valamikor máskor. De most még nem!-bólintottam. Rámsandított, mire én egy bíztató mosolyt villantottam, és sietősebbre vettem a lépteimet.
-Miiko meg fog ölni-idegeskedett April.
-Engem vagy téged?-kérdeztem szórakozottan.
-Mindenkit.
Lefordultunk ugyanarra a folyosóra, mint amikor Nathalee szobáját kerestük. Mindenki elvonult a saját szobájába, én meg mentem Roxanne után.
A szoba élénk piros volt, és a falon narancssárga fények táncoltak, ahogy besütöttek az ablakon.
-Adok egy törölközőt. Elmegyünk tusolni!-jelentette ki, majd egy fehér anyagot nyomott a kezembe. Felkaptam egy váltásruhát, és követtem a faeliennet. Néhány folyosónyira voltak a tusolók. Mikor a fehérhajú kinyitotta az ajtót, elképesztő mennyiségű pára áramlott ki.
-Bah! Mire megszárad a hajam-fintorgott Rox. A haja a fenekéig ért.
-Ne is mondd!-nyavajogtam én is, a derékig érő loboncommal.
Rox bement egy fülkébe, de mivel annak folyton kinyílt az ajtaja, én ott járőröztem. Nekidöntöttem a fejem a kabin ajtajának, és úgy várakoztam. Szándékosan hátat fordítottam a teremnek. Egy nagyon érdekes érzés kerített hatalmába. Az otthonérzet. Pedig a honvágy szabályosan leláncolt. Mások bizonyára akadékoskodnának, és bemesélnék maguknak, hogy ez az egész csak egy álom. De én nem. Én realista vagyok. Vagy csak fáradt-mosolyodtam el. A faelienne kinyitotta az ajtót, és tiszta ruhákban, csöpögő hajjal vigyorgott rám.
-Milyen jó kedved van.
-Fáradt vagyok-vontam meg a vállam mosolyogva, majd beléptem a kabinba. Mehettem volna egy olyanba, aminek jó a kilincse, de tartottam attól, hogy akkor Roxanne nem vár meg. Épphogy megeresztettem a vizet, párbeszéd zaja ütötte meg a fülem.
-Miiko hívat!-szólt egy hang.
-Nem érek rá!-vágta rá Roxanne.
-De nagyo...
-Nem érek rá!-ismételte higgadtan.
-Azért...
-Majd elmegyek, Keró, ha lesz időm. De most nincs-sóhajtott.
Levettem a törölközőt, és megpróbáltam minél több vizet felitatni vele, majd felrángattam magamra egy nyári ruhát. Hallottam az ajtó csukódását, így nyugodt szívvel léptem ki.
-Nyugodtan mehetsz-szóltam a lánynak.
-Veled mi lesz?
-Alszok...vagy inkább megpróbálok.-válaszoltam, aztán kiléptünk a folyosóra.
-Roxanne!-szólt egy éles, női hang. Mindketten megfordultunk. Egy fekete hajú nő állt előttünk. A 9 farkú róka-konstatáltam.-Hívattalak!
-Tudom.
-Akkor meg?
-Tusoltam-vonta meg a vállát hanyagul.
-Te meg ki vagy?

8.Ki vagyok?

~Ezarel szemszöge~

Karakura!-ugrott be. De mit keresne itt? Újra az irányába tekintettem. Hajzuhatagát egy könnyed mozdulattal kiemelte a vízből, és kontyba fogta. Pont háttal állt, így megláttam a tarkóján a pentagrammát. Szóval biztosan karakura.
-Elbambultál-bökött meg Valkyon. Megvontam a vállam.
-Te is szoktál-mondtam végül. Feltápászkodtam, és mindketten belesétáltunk a víz sekélyebb részébe.
A hűs áramlat miatt éreztem, ahogy a bordáimon egyfajta áramütés szerű hidegrázás halad végig. Karbatett kézzel ácsorogtam, mikor valaki hozzám szólt.
-Csak nem szégyenlős vagy?-vigyorgott rám Amalie.-Ugye tudod, hogyha nem mozogsz, nem is fogsz felmelegedni?-ingatta a fejét.
-Hideg a víz.
-Mert úgy állsz ott, mint egy fa!-kiáltotta át a folyót. Hallottam, ahogy Nevra, és April egyszerre teszik hozzá a mondathoz, azt a bizonyos 'sz' betűt.-Nem tudsz úszni?
Több se kellett. Elrugaszkodtam, és beljebb mentem, majd amikor elértem a legmélyebb pontot, úszni kezdtem. Elúsztam a lányig, majd megragadtam a derekánál, és lerántottam a víz alá. Eleinte kapálódzott, aztán abbahagyta. Rémülten jöttem a víz felszínére, és kirántottam őt is.
-Megfulladtál?-lökdöstem a lányt. Úgy tűnt, eszméletlen, így csak még jobban bepánikoltam.
-Megfojtottad?-hallottam egy ijedt sikolyt mögülem, majd a következő másodpercben egy hatalmas ütés érte az arcom. Amalie kiugrott a karjaim közül.
-Nekem te csak ne!-nevetett fel harsányan.-Amúgy nagyon megütöttelek?-ráncolta idegesen a homlokát, látva, hogy a kezének a nyomát masszírozom.
-Nem, nem. Erős vagy-bólogattam, de azért megnyugodtam, hogy nem fojtottam meg.-De ezt még visszakapod!-ráztam meg fenyegetően a mutatóujjam.
-Azt próbáld meg!-kacagott fel, majd felém csapott egy adag jéghideg vizet. Erre már mindenki fröcskölni kezdett mindenkit. Fura volt ez az egész. Roxannék mindig szerveznek valamilyen programot, de nem sokszor megyek el. Most viszont rögtön úgy kezdte, hogy itt az ,,új lány", és a kíváncsiságom győzött.
~Amalie szemszöge~
Hullafáradtan kászálódtam ki a partra. Nem is tudom. Annyira más volt ez az egész. Régen Naellel és Rosierrel is úsztunk, de ez most nem olyan. Furcsának tartottam, hogy így ,,befogadtak". Persze ez még mindig jobb, mintha megijedtek volna, vagy neadjdémon megpróbálnak megölni. Mondjuk Ezarelnek (időközben megtudtam a nevét) volt rá lehetősége. Igaz ők nincsenek tisztában vele, hogy én simán végigélném az életem a víz alatt, de inkább maradjunk a ,,majdnem megfulladtam" verziónál. Nekik megnyugtatóbb, és én biztonságban tudhatom a titkom. Persze Nevra tud a humunkuluszi származásomról, és talán April is megsejtett valamit, de az még nem a teljes igazság. Megráztam magam, és kicsavartam a vizet a hajamból.
-Orákulumom, de hideg van!-toporzékolt April egyhelyben.
-Téli gyerekek nem fáznak!-vágta rá Roxanne.
-De igen!-toporgott tovább a lány.
Felrántottam a nyirkos bőrömre a pólót, és visszavettem a nadrágom is.
-Mondjuk, öltözz fel!-néztem a farkasra, aki továbbra is fehérneműben fagyoskodott.
-Azt amúgy tényleg nem ártana!-ráncolta a homlokát Nathalee, mire April mindkettőnknek megmutatta a leghosszabbik ujját. Megcsattogtattam a fogaimat, jelezve, hogy ha sokáig elém tartja, az ő ujját eszem vacsorára.
-Apropó-nézett rám Valkyon.-Most akkor melyikőtök Nath?-kapkodta a fejét köztem és az elflány között, mire mindketten vihogni kezdtünk.
-Melyikünk néz ki Nathnek?-kérdeztem vissza, mire Rox ikre is elmosolyodott, majd megölelte az igazit.
-Az oké, hogy ő Nathalee-bökött Ezarel a lányra.-De te pontosan ki vagy?
-Amalie Byrne-kezdtem, és megpróbáltam e legleegyszerűsítettebb verziót elmondani.-Weberből jöttem, Nevra szülei neveltek fel, már ha 2876 éves kortól lehet valakit nevelni...karakura vagyok, és az összvissz amim maradt, az a volt szeretőm, és a halott nővérem barátja, de ők ottmaradtak Weberben, és a szövetség miatt nem is fognak keresni-tértem el a tárgytól.-A lényeg, hogy lidércek támadták meg a szülőhelyem, és így kerültem ide. Soha többé nem térhetek haza.

7.Víz

Itt az új rész. Előre vagyok vele, és ezt már nagyon ki akartam tenni :D Jó szórakozást!

-Mi az?-kérdezte Nath. Én is rájöttem, hogy mi a baja Aprilnek.
-Ahogy a szobádba tartottunk, összefutottunk Valkyonnal-kezdte a youkai.-És azt mondtuk neki, hogy Amalie te vagy-harapta be idegesen a száját. Nathalee az ég felé fordította a tekintetét.
-Komolyan nem tudtatok jobbat kitalálni?
-Siettünk, nem akartunk másokkal összefutni!
-Mindegy...majd kitalálunk valamit-rázta meg a fejét.
Trappolást hallottunk a hátunk mögül, majd egy lökést éreztem. Aztán pillanatokkal később már az avarban találtam magam, és valaki rajtam feküdt.
-Idióta!-hallottam egy idegen hangot, aztán Nevra vihogását.
-Nem tudom kinek van kék haja, de megtenné, hogy kiveszi az arcomból?!-mocorogtam.
-Bakker, Amalie, jól vagy?-kérdezte Nevra, amiből arra következtettem, hogy ő lökte rám az illetőt.
-Jobban lennék, ha látnék-mondtam cinikusan. A rajtam fekvő személy felkelt, ezzel kivéve a kék hajzuhatagát az arcomból. Egy férfi kezet láttam meg először. Megragadtam, és hagytam, hogy felhúzzon.
-Bocs-szólt enyhén flegmán az (a hegyes füleiből ítélve) elf, majd Nevra felé fordult, és szikrákat vetett a tekintete. Rájukhagytam. Majd még úgy is elszámolok ezért Nevrával. April arrébblökött pár ágat, amik alatt átléptünk. Amikor megláttam a tájat, eldöntöttem, hogy mi a kedvenc helyem egész Eldaryában. Minden zöld volt, csak a vízesés csapta hullámok vertek fehér habot, ahogy beleérkeztek a lassú folyású folyóba. A levegőben érezni lehetett a pára és a friss oxigén keverékét. Lerúgtam a bakancsom, és mezítláb sétáltam tovább.
-Miben fürdünk?-kérdeztem, mire 6 szempár szegeződött rám. Jobbaninkább 5 és fél, mert Nevrának csak egy szeme van.
-Alsóneműben-rázta meg a fejét April, mintha ez csak magától értetődő lenne.
-Csak nem szégyenlős vagy?-kérdezte az a férfi, aki az imént rámzuhant. Eleresztettem a fülem mellett a megjegyzését. Ledobtam a táskám egy rönkre, és melléraktam a lábbelimet, meg a kabátom. A lányok követték a példámat. Roxanne megállt előttem.
-Segítesz?-kérdezte a vállvértjére bökve. Kioldottam a szíjat, és ugyanezt megismételtem a másik oldalon is. A faelienne lerángatta magáról a védőfelszerelést.
-Bassza meg!-hallottam Aprilt.
-Mi lett?-kiáltottam oda.
-Hideg a víz-mondta. Most tűnt fel, hogy ő már a folyóban áll, és pár a méteres távolságból pont láttam, hogy hóka bőre tiszta lúdbőr.
-Ez ki?-hallottam közben a fiúk diskurálását, akik közül ketten is igencsak felém tekintgettek, próbálva kideríteni, hogy ki lehetek. Mintha csak nem hallottam volna, lerántottam magamról a fölsőt, kigomboltam a nadrágom, és lerángattam. Mielőtt még a vízbe léptem, utoljára megszorítottam a szalagot, a fűzős melltartómon, aztán bokáig álltam a vízbe. A youkai nem hazudott, a folyó valóban hideg volt, de nem kellett sok idő, hogy megszokjam. Már combig voltam a vízben, mikor meghallottam Nathaleet.
-De kockás a hasad!-ámult, mire felnevettem.
-Tudom!-kuncogtam tovább az arckifejezésén. Persze a megjegyzésére a többiek is vetettek egy pillantást a hasamra, aztán tették tovább a dolgukat, nyugtázva, hogy vannak kockáim.
-De jól tartod magad, a korod ellenére!-rögött rám Nevra, miközben lehúzta a kesztyűjét.
-A 3458 még kevés!-legyintettem.-Nem mellesleg barnulhatnál egy kicsit. Úgy nézel ki, mintha a hullaházból szedtek volna!-vágtam vissza.
-Érzékeny a bőröm-vonta fel fél szemöldökét.
-Meg csillogsz a napon, mi?!-öltöttem rá a nyelvem, direkt piszkálva az Alkonyattal.
A víz nem volt mély. Vagy csak én vagyok magas. Igaz, az a víz ami nekem mell alá ért, Roxanne köldökéig ért csak el. Lassú léptekkel megindultam a vízesés felé.
~Ezarel szemszöge~
Amalie. Ennyit tudtam róla. Sem ő, sem Nevra nem válaszoltak a kérdéseimre. Karcsú alakja szántotta a vizet. Biztos voltam benne, hogy nem Eelből van. Hosszú, szőke tincseit a füle mögé simította, így látszott, hogy a fülének van egy enyhe vágása. Nem olyan erősen mint az enyém, vagy Nathalee-é, de még csak Nevráéra sem hasonlított. Nem lehet sem elf, sem vámpír. Faelienne sem lehet, nekik nincs hegyes fülük.

6.Ismerős arcok

-Nem akarok beleszólni, de ti honnan ismeritek egymást?-szólt April.
-Ő a legjobb barátom...-böktem Nevra felé, és közben azon gondolkodtam, hogy befejezzem-e a mondatot, de Nevra felém tekintett, így nem tettem hozzá semmit. Ezekszerint jobbnak látja, ha mások nem tudnak meg többet rólunk.
~Nevra szemszöge~
Tisztán él annak az éjszakának az emléke a fejemben, amikor megismertem.
-Visszaemlékezés-
Tudtam, hogy vele kell összeházasodnom, de előtte sosem találkoztunk. Nevetett, de a szeme szomorú volt. Karon ragadtam, és kirángattam a tömegből. Idegesen kapálódzott, látszott, hogy nem józan.
-Miért hoztál ki?-kérdezte szemrehányón. Nem válaszoltam, csak elindultam a házunk felé. Nem volt messze a romkocsmától. Csak a karját fogtam, de ő jött utánam. Halkan kinyitottam az ajtót, és betuszkoltam magam előtt. Tudtam, hogy anyáék nincsenek otthon, de mégis rettegtem, hogy valaki észrevesz minket.
-Mit akarsz csinálni?-rántotta ki a karját a kezemből. A félhomályban felém fordult. Láttam a szemeit csillogni, és a fogsorát megvillanni, ahogy kaján mosolyra húzza a száját. Ritka alkalom, hogy nem azzal a céllal vonszolok egy lányt a házunk falai közé, hogy ágyba bújtassam, de ez pont egy olyan. Ismételten válasz nélkül hagytam. Az ujjaim vadul tapogatták a falat, keresve a kapcsolót, mire végre ráakadtak. Amalie belépett a fürdőbe.
-Gyere-mondtam végül, látva, hogy tétlenül ácsorog. Megnyitottam a csapot és megmosdattam.
~Amalie szemszöge~
-És te itt, egy női ruhaboltban?-kérdeztem Nevrát.-Csak nem egy hölgy?-tekintettem körbe játékosan.-Azonnal meg akarom ismerni a sógorasszonyt!-jelentettem ki, mintha csak én is a Poehler család tagja lennék.
-Hát...nem-vonta meg a vállát, de közben elöntötte a pír. A tekintete ijedten kereste Roxannét, mire elmosolyodtam.-Majd még beszélek a...hölggyel.-nyomta meg az utolsó szavat, jelezve, hogy a faelienne még számíthat egy találkára. Egyfajta 'ühüm' hangot hallattam, miközben széles vigyorra húztam a számat. A vámpír még motyogott valami köszönést, és kiviharzott. Persze mindketten tudjuk, hogy nem fogja megúszni a piszkálódásomat. Úgy tettem, mintha észre sem vettem volna azt a jelentőségteljes pillantást, amit a mellettem álló kreol lányra vetett, és megindultam a sorok között ruhát válogatni. Igaz nem nagyon találtam olyat, ami az én stílusom, de mégiscsak vettem pár darabot (kizárólag zöldet és feketét).
-Hány óra van?-néztem a lányokra, ahogy kiléptünk a hűvös falak közül, a nyári hőségbe. Elképesztő, hogy más helyeken milyen meleg a nyár.
-Fél hat-nézett a Napra Roxanne.-Nem vagy éhes?-érdeklődött, mire megráztam a fejem.
-Egy hétig is kibírom evés és alvás nélkül.
-És levegő nélkül meddig bírod?-kérdezte szórakozottan Nathalee. Megvontam a vállam. Hazudhattam volna, de nem akartam. Elmondhattam volna az igazat, de nem akartam. Azt gondoltam legjobbnak, ha nem látnak belőlem sokat.
-Van kedvetek fürdeni?-kérdezte Roxanne.
-Hol?-informálódtam.
-A vízesésnél. Hívnám a fiúkat is.
-Fogalmam sincs mit takar az, hogy 'fiúk', de egye fene!-mosolyodtam el. Már akkor, amikor feltette a kérdést, tudtam, hogy igennel válaszolok, de játszottam egy kicsit az agyam. A másik két lány is bólogatott, úgyhogy Roxanne elment megkeresni, az emlegetett fiúkat. Abban a pillanatban, hogy elviharzott, a másik két lány kérdésekkel bombázott, miközben elindultak egy ösvényen, ami gondolom én a vízeséshez vezetett.
-Mi van köztetek?-Nathalee és April egyszerre ragadtak meg.
-Kivel?-ráztam a fejem. Persze tudtam mit fognak mondani, de időt kellett nyernem, hogy átgondolhassam a válaszom.
-Nevrával, kivel?!-legyintett April. Vettem egy mély lélegzetet.
-A szülei neveltek fel. Olyan, mintha a testvérem lenne-magyaráztam, és inkább kihagytam a többit. Talán egyszer azt is elmesélem nekik...talán.-Kiket hoz Rox?-kérdeztem, és elgondolkodtam, hogy milyen fura így becézni a lányt.
-Gondolom én, a gárdavezéreket!-mondta April, mire kérdőn néztem.-Nevrát, Ezarelt, meg a testvérét, Valk...basszus!-csapta homlokon magát.

5.Múlt

-Hát végülis van. De nem tudom, hogy ezt elfogadják-e, mint fizetőeszközt-gondolkodtam hangosan, miközben levettem a táskám, és kotorászni kezdtem benne. Ahogy előrántottam a pénztárcámat, kifordult valami más is. Ijedten vettem fel a kisméretű tárgyat. April nem reagált semmit (vagy csak nem akart).
-Ez xin-mondtam a kis, négyzet formájú ötvöztetet nyújtva a lánynak.-Voltaképp törhetetlen. Fegyvereket is készítünk belőle. A Herzen is ebből készült...
-A mi?-ráncolta a homlokát a fekete ruhás.
-Herzen. Legendás fegyver. A mondák szerint különféle emberfeletti erők övezik, és a villámok közt őrzi három hárpia. Lehetetlen megszerezni.-magyaráztam. Igaz, ő nem tudja, hogy ez az egész nem csak monda. De jobb abban a hitben élni, hogy egy általad épp megismert személy egy átlagos karakura, aki nem fojtogat másokat, amikor azok az igazak álmát alusszák.
-Még nem hallottam róla!-rázta meg a fejét.-Én adok maanát és rögöt, ezért az izéért cserébe, és kvittek leszünk!-váltott témát, miközben kivette a zsebéből a tárcáját.-Ha jól számolom ezért-bökött a kezemben lévő anyagra-olyan 50 maana jár. Az kb. 8 aranyrög-számolgatott. Elővettem még pár xint, és a kezébe nyomtam. Cserébe ő adott 200 maanát és 24 rögöt.
-Ez jól jön. De ajánlom, hogy ne költsd el az összeset, mert még később, ha már beosztottak, j...-akadt meg, majd ismét káromkodott egy cifrát.
-Az Orákulum áldjon meg, neked meg mi bajod van!?-bukkant fel Roxanne és Nathalee két sor közül.
-Be kell osztani!-temette az arcát a tenyerébe, mire a másik két lány arcán végigfutott az idegesség.
-Na ezt hogy magyarázzuk ki?-csattogtatott a nyelvével Nathalee.
-Majd holnap. Ma még ne!-bólintott Roxanne, és szerintem magában pár pillanat alatt minden lehetőséget felvetett.
-Beosztani?-ingattam a fejem, mert én már ott elvesztettem a fonalat, hogy April idegbajt kapott.
-A gárdákba. Van vizsgád? Bármiből is?-informálódott Nathalee.
-Van. Harcművészetből felsőfokúm, középfok méregkeverésből, meg van információgyűjtésből is, bár az illegális-vontam vállat.
-Ennél nem lehetne jobban megkomplikálni?-motyogta a levegőbe, de úgy látszott inkább magától kérdezi, mint tőlünk.
-Tanultam még Mitológiát...-tettem hozzá.-Igaz csak futólag vettük át Eldaryát, inkább a lidérceket és a vámpírokat tanulmányoztuk, meg a Csapás után kénytelenek voltunk a saját fajunkat-rágtam a szám.
-A Csapás?-kérdeztek vissza egyszerre.
-Majd elmondom. Csak nem itt!-néztem körül, mert folyamatosan az az érzésem volt, hogy valaki hallgatózik. Paranoiás vagyok. Vagy skizofrén...De igazam volt. Egy feketébe öltözött valaki lépett elénk. Fél szemét szemfedő takarta, ám a másik lila színű volt. Néhány másodperc alatt belém nyilalt a felismerés, és a szemeim könnybe lábadtak.
-Nevra?-kérdeztem, mire ő csak egy aprót bólintott, én pedig a nyakába borultam. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi év után találkozhatunk. Abban sem voltam biztos, hogy életben van. Nem akartam elengedni, mert attól féltem, hogy újra elveszítem. Megváltozott az a 360 év alatt, mióta utoljára láttam, de a szemében még mindig ott volt az a cinkosság, ami még anno is csillogott.
-Te Eldaryában?
-Téged jöttem meglátogatni-mondtam szarkasztikusan.
-Jókor! De tényleg...hogy kerülsz ide?
-Lidércek-mondtam magyarázatképp, mire ő lesütötte a szemét. Tudtam, hogy sajnálja, és azt is tudtam, hogy nem az ő hibája. De ahogy ránéztem, rögtön láttam, hogy azt hiszi végül hozzámentem Buconhoz.
-Megöltem...-suttogtam, nem törődve a lányokkal, akik értetlenül figyeltek.-Azon az estén amikor elszöktetek-tettem hozzá.-Csak azért mondom, hogy tudd-kerestem a tekintetét. Mikor rámnézett, láttam, hogy könnyezik.
-Sajnálom-mondta alig hallhatóan.-Azóta nem beszéltem anyáékkal-szólt, mire megrándult egy arcizmom. Nagyon tiszteltem Poehleréket, de azt, hogy otthagytak, sosem fogom megbocsájtani Luciusnak és Alexandriának. Szüleim helyett voltak szüleim, de mégis a saját bőrüket mentették, és egyedül hagytak. Régen volt, de most úgy éreztem, teljesen feltéptem azokat sebeket.